Szép nyári nap

Viszonylag kevésbé volt szép és főleg nem nyári az a nap,amikor két felhőszakadás között elrohantam az Operettszínházig, de persze minden csepp esőt megért. A Szép nyári napra igyekeztem, a Neoton musicalre, ami eddig mindig kimaradt a szórásból, de talán a nyári meleg bolondított éppen arra, hogy ez legyen a következő. Óriási hatás alá kerültem, ezt talán mondanom sem kell, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem a történet az, ami a fő húzóereje a musicalnek.

A szereposztás egyébként fantasztikus:végre egy olyan darab,ahol kicsit többet kapunk a színház fiatal nemzedékétől, kicsit több labdába rúgási lehetőséget kapnak és kicsit jobban előtérbe kerülnek a Musical Együttes fiatal művészei is.

A történet egyszerű: a rendezők a legismertebb Neoton dalok köré egy elvtársakkal teli paradicsom feldolgozó üzemben táborozó osztály kalandjait fűzték, ahol persze az ifjúság ármánykodása, szerelmek és életbe vágó problémák között igazi buli kerekedik. Az én személyes kedvencem Szabó Dávid, aki az egyetemre készülő fiút játsza, aki 24 órás megfigyelés alatt áll rendszerellenes nézetei és ’56 után disszidált apja miatt. Hogy miért is rázott ki a hideg? Nézzétek meg itt.

Mellette a többi művész is jelentősen hozzátett az önfeledt szórakozáshoz, köztük a feldolgozóüzem vezetőjét alakító Faragó András, aki hastáncosokat megszégyenítő csípőmozgással rázta a Pago-pago című számra. Peller Anna, mint mindig, most is a tökéletes formáját hozta. A kövérkés, butuska, de végtelenül kedves Margó szerepében óriási rekeszizomlázat okozott nekem, gyakran Kerényi Miklós Mátéval “súlyosbítva”.

Talán maga a történet nem olyan magasröptű, mint mondjuk Mozart vagy Sziszi élete, de a lehetőségekhez képest 110%-os, emellett egy igazi örömünnepbe csöppen a kedves néző nettó 3 órában. A darabban jó arányban vannak a torkot szorító pillanatok és a székről leeső vihogások. Az idősebbek felidézhetik azt a korszakot, amikor még elvtársak voltak és Neoton koncertre jártak, a fiatalok pedig újabb szeletet kapnak abból a korból és kultúrából, amelyet már csak a szülők mesélnek, mikor a régi, sztrasszos rucis fényképek előkerülnek.

Azt est koronája pedig Anna barátnőm vicces mondata volt haza induláskor: vajon 10 év múlva Fluor Tomi “munkásságáról” is készül majd musical?

Mindannyiunk érdekében remélem, hogy nem, viszont ezt a musicalt szívből ajánlom:)

P.S.: óriási respekt a srácoknak azokért a látványelemekért, amiket a színpadon csinálnak, például ebben a videóban🙂

coming soon,

Agent “V”

fotók:zene.hu,szinhazkolonia.hu

Reklámok

SZÓLJ HOZZÁ TE IS!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s