Takami Kósun: Battle Royale

„Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből származó villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll… A Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes. Takami Kósun regénye – melyet gyakran neveznek a 21. századi Legyek urának – botrányos karriert futott be. Bár megjelenését a japán kormány is ellenezte, a regény 1999 óta több kontinensen vezeti a sikerlistákat, számos feldolgozást ért meg. A könyvből készült filmváltozat már kapható DVD-n.”

 

Aki olvasta, vagy esetleg látta az Éhezők viadalát, annak sok új nem lesz a nap alatt, habár a Battle Royale korábbi, mint a Viadal. Minden esetre én pont ezért kezdtem bele, mert Collins után nagyon ajánlgatták, hogy elolvassam (igazából még nem fejeztem be).

Azért azt érdemes hozzáfűznöm, hogy az össz hasonlóság ott ki is fújt, hogy van egy játék, ahol csak egy maradhat életben. A többi szempontból abszolút más a kettő. Na de jöjjön a kritika, nehogy elunjátok magatokat ott a monitor előtt.

Alapvetően ELVILEG több szálon fut, mert ugye azért egy osztály nem kétfős. Ennek ellenére igazából úgy néz ki, hogy a legtöbb fejezet Nanahara Súja szemszögéből van leírva, úgyhogy őt veszem főszereplőnek. Aztán amikor kezdetét veszi a tényleges öldöklés, akkor már csak minden második fejezet van az ő szemszögéből, a többiben, sorban mindig legyilkolnak valaki mást.

Arra nemigen jöttem rá, hogy melyik évet írjuk vajon a könyvben, mert megmondom őszintén, annyira nem vagyok otthon Japán kormányzásában, hogy tudjam, valóban olyan e a rendszer (a játékot leszámítva. Bízom benne, hogy olyan nincs és nem is lesz).

Na, szóval a lényeg az, hogy a játék az egy ilyen katonai cucc, ami igazából semmire nem jó, de azért minden évben elvisznek több harmadikos osztályt is erre a játékra és ők meg szépen gyilkolják egymást, míg a fejesek meg fogadásokat köthetnek a kedves gyerekekre. Némileg színesebb a felhozatal, mint a viadalban. Itt mindent találni. Fiatalkorú bűnözőket, fiatalkorú prostikat, rockereket, beképzelteket, nyuszikat. Ja és az előző játék győztesét, na hoppá. Gondolom így fog a főhős életben maradni, de ez majd kiderül. Én biztos vagyok benne amúgy.

Aztán… Edzésen az egyik csajszi, akinek ajánlgattuk többen is, rögtön kérdezte, van e szerelmes szál és tudom, hogy még sok embert érdekel. Mit mondjak… szerintem lesz. Ugyanis Nanahara barátunk őrzi azt, akivel feltételezem, összejön (Noriko), ugyanis a leányzó Nanahara legjobb haverjának (aki már az elején megpurcan) a szerelme, viszont Noriko a legtöbb lánnyal egyetemben odavan hősünkért (azt hiszem tegnapelőtt vallotta be… mármint akkor tartottam ott, hogy bevallotta a másik srácnak, hogy tetszik neki hősünk) és a srácnak is nagyon úgy tűnik, hogy azért elég erősen bejövős a hölgyemény. De elég sokat szenvelegnek, ez a szál rosszabb, mint a Twilight (bocsi…).

Amúgy a könyv jó. Szóval… aki nem sikoltozós, meg ijedezős, annak érdemes elolvasni, unatkozni nem fog, de azért aki nem bírja a nagyon naturális dolgokat (elég részletesen gyilkolnak a drágák…), az inkább hagyja ki ezt a könyvet.

Reklámok

One thought on “Takami Kósun: Battle Royale

  1. My brother suggested I might like this blog. He was entirely
    right. This post actually made my day. You cann’t imagine simply
    how much time I had spent for this information! Thanks!

SZÓLJ HOZZÁ TE IS!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s