Richelle Mead: A szukkubusz dala

„Georgina Kincaid, a gyönyörű könyvesbolti eladónő látszólag mindennapi életet él Seattle-ben. Reggelente a macskájával játszik, napközben elbűvölően csacsog a vásárlókkal, este pedig táncórákat ad barátainak, vagy éppen valamelyik környékbeli banda koncertjén lóg. Legjobb barátai két vámpír és egy kisördög. Ja, igen, ő maga pedig szukkubusz. Férfifaló, alakváltó démon, aki áldozatai gyönyöre közben elszívja életerejüket, s lelküket a kárhozat felé taszítja. Nem ma kezdte a pályát, mintegy 1600 éve, 16 évesen adta el a lelkét a halhatatlanságért, azóta csábítja a hímnemű halandókat, főnökei legnagyobb megelégedésére.
A hangulatos estéket azonban egy gyilkos zavarja meg, aki a halhatatlanokat vette célba, és aki ráadásul szerelmes vallomásnak szánt levelekkel bombázza Georginát. Angyalok, démonok, vámpírok és más különös lények bukkannak fel, és bár a pokol és a mennyek harca folyamatos, az örökkévalóknak ez meg sem kottyan…”

 

Már egy ideje halogatom ennek a megírását, amit nem az akadályozott, hogy nem volt időm, hanem az, hogy nem volt lóvém megvenni. Viszont a szülinapi Libri-utalványomból megszereztem és két nap alatt ki is végeztem, úgyhogy megérkezett az értékelés.

Aki elolvasta Richelle Mead-től a Vámpírakadémiát, valamint aki szereti a jó urban fantasy-t, az szeretni fogja. Végre akadt egy könyv, ami nem a vámpírokról és a vérfarkasokról szól, amik valljuk be, érdekesek, de már kezd túl sok lenni belőlük. Nem. Ebben minden más megtalálható. Démonok, kisördögök, angyalok és a szintén népszerű nephilimek. Ja, meg hát persze a halandók, de őket én nem szeretem, bár azért a kedves író úriembert, Sethet igencsak megkedveltem.
Mindemellett még ad némi gondolkodnivalót is a könyv, mert mégiscsak nyomozásról van szó, amibe Georginának nem kéne beleütnie az orrát, de hát mint minden jó főhős, ő sem tud a formás fenekén ülni és csak azért is kutakodni kezd és jó alapos slamasztikába keveri ezzel saját magát és Csodás Seth-et.
Meglepetésre csak a könyv végén fogtok találni, persze az is lehet, hogy csak én vagyok túl korlátolt, hogy ezek a dolgok nekem nem estek le. Mindenesetre nem bánom.
Szerelmi szálak tömkelege, ami egy szukkubusz esetében nem is olyan meglepő, hisz a szukkubuszok szexdémonok, agyatlan halandók, akik vagy hisztiznek, vagy nem értenek semmit. Pasikból is ki-ki megtalálhatja az ízlésére valót, akiről majd álmodhat, miután túlesik a lefekvés előtti olvasáson, elvégre van egy Carter nevű angyalunk, egy Seth nevű írónk, egy Roman nevű cukipasink, egy Hugh nevű kisördögünk, akad néhány vámpír, na és persze a helyi démon-nagyfőnök: Jerome. Ha azt veszem alapul, lényegesebb női szereplők kevesen vannak. Ők amolyan díszlet a színpadon jelleggel vannak a könyvben és nem hiányolja az olvasó az előtérbe kerülésüket.

Egy szó, mint száz, Mead tud írni. Nem is kicsit. A Vámpírakadémia kissé sablonos dolgait is el tudta adni nekem. NEKEM, aki utálom a sablonokat. Úgyhogy ebben a könyvben sem fogtok csalódni és bízzunk benne, hogy minél hamarabb megérkezik a folytatás, habár aki bátor és jó angolos, az már rögtön neki tud kezdeni, mert angolul bizony már megjelent. 🙂

Reklámok

SZÓLJ HOZZÁ TE IS!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s